Menu

Cart

Meglepően izgalmas kutatás bizonyítja, hogy a degeneratív ízületi gyulladás megelőzhető

A fejlett országokban súlyos problémát jelent a krónikus fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járó ízületi gyulladás, (osteoarthritis, rövidítve OA). Magyarországon 2003-ban mintegy 1,5–2 millió osteoarthritisben szenvedő beteget regisztráltak (1), az USA-ban pedig a 45 év fölötti lakosság 19 százaléka, azaz minden ötödik ember szenved kifejezetten a térdízületet érintő gyulladásban (2). Nem csoda, hogy a szakembereket erősen foglalkoztatja a kérdés: vajon mi lehet az oka annak, hogy a degeneratív ízületi gyulladás tömegeket érint, és mit tehetnénk, hogy megelőzzük a kór kialakulását?

A szakemberek jellemzően két tényezőt tesznek felelőssé a betegség drámai elterjedéséért:

  1. Életkor: miután az OA kialakulásához elsősorban mechanikai okok (rendszeres alul- vagy túlterhelés) vezetnek, az életkor előrehaladtával a betegség kialakulásának esélye is folyamatosan nő, hisz egyre több káros/kóros terhelés éri ízületeinket. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően a születéskor várható élettartam évről-évre magasabb, azaz a társadalom öregedik, így természetesnek tűnik, hogy az OA is több embert érint (számszerűleg és arányaiban is), mint néhány évtizeddel ezelőtt.
  2. Túlsúly: a XXI. században a táplálkozási és testmozgással kapcsolatos szokások erőteljes, negatív irányú változásának következtében egyre több a túlsúlyos vagy elhízott ember, s mivel a többletsúly jelentősen túlterheli az ízületeket (a 20 kilós túlsúly olyan, mintha folyamatosan cipelnénk egy 20 kilogramm tömegű hátizsákot), ráadásul szerepet játszik a gyulladásos folyamatok beindulásában is (a zsírsejtek ugyanis gyulladást előidéző gyulladásfaktorokat termelnek), a magas BMI (testtömegindex) nagymértékben hozzájárulhat az OA kialakulásához.

Nagy kérdés azonban, hogy valóban a hosszabb élettartam tehető-e felelőssé a kór terjedéséért, vagy más tényezők is szerepet játszanak a folyamatban.Másképp fogalmazva: törvényszerű-e, hogy az öregedés együtt jár az OA kialakulásával, vagy megelőzhető a betegség?

Egy izgalmas kutatásban (3) amerikai tudósok hosszú távú trendeket vizsgálva, jelenlegi és múltbéli adatok összehasonlításával értékelték a hosszabb élet (és a magasabb BMI) szerepét a térdízületi OA gyakoriságának erőteljes növekedésében. 50 év fölötti emberek csontvázát vizsgálták a történelem előtti (Kr.e. 6000-től 300-ig), a korai iparosodó (az 1800-as évektől az 1900-as évek elejéig), illetve az iparosodás utáni (ún. posztindusztriális, azaz az 1900-as évek végétől a 2000-as évek elejéig) időszakból.

Térdízületi OA-ra utaló jeleket a jelenkori csontok 16 százalékában találtak, az 1800-1900-as évekből származó csontoknak azonban csupán 6 százaléka, a történelem előtti mintának pedig 8 százaléka volt érintett. Még sokatmondóbb, hogy a legújabb mintában a betegségben szenvedő személyek 47 százalékának mindkét térde degenerálódott, a korai iparosodó mintában ez az arány már csak 30 százalék, míg a Krisztus előtti időszakban mindössze 17 százalék volt. Hogy miért különösen izgalmas ez utóbbi adat? Az elmúlt korokra jellemző egyoldali érintettség elsősorban traumás, azaz sérüléses eredetű OA-ra utal, a jelenkori kétoldali érintettség ugyanakkor jóval nagyobb valószínűséggel jelent degeneratív, tehát életmód eredetű betegséget.

A kór tehát őseink körében sem volt ismeretlen, ám a XX. század közepétől gyakorisága (16 százalék) a korai iparosodási adatokhoz (8 százalék) képest megduplázódott, a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató társadalomban mértekhez képest (6 százalék) pedig majdnem megháromszorozódott. Még beszédesebb az OA-ban szenvedők körében a degeneratív (azaz életmód eredetű) betegségre utaló kétoldali érintettség arányának közel háromszorosára növekedése a történelem előtti időkhöz képest, ez ugyanis azt mutatja, hogy míg őseink körében nagy valószínűséggel a különféle sérülésekből adódó OA dominált, mára az életmód eredetű változat került előtérbe. A trendekre ugyanakkor nem ad magyarázatot a tény, hogy a mai ember tovább él, ugyanis bármilyen életkorra is szűkítették a vizsgálatot, az arányok hasonlóak voltak (magyarul a "mai" 50 évesek körében éppúgy többszörös a betegség előfordulásának gyakorisága a régebbi korok 50 éveseihez viszonyítva, mint a 60-asok vagy 70-esek körében) .

A kutatási eredmények tehát arra utalnak, hogy bár a degeneratív ízületi gyulladás előfordulásának aránya már jó ideje nő, a napjainkra jellemző sokkoló mérték az általános vélekedéstől eltérően nem tulajdonítható pusztán annak a ténynek, hogy az emberek tovább élnek és nagyobb a testsúlyuk. Olyan egyéb rizikófaktorokkal is számolnunk kell tehát, amelyek kifejezetten a XXI. században kerültek előtérbe. Vajon mik ezek a rizikófaktorok?

Tekintettel arra, hogy az OA leggyakoribb oka a különféle káros terhelések hatására bekövetkező szöveti sérülés, felmerül a kérdés, hogy milyen, az ízületek terhelési viszonyaira ható tényezők változtak meg jelentősen az utóbbi 50 évben. A kutatók megemlítik a mesterségesen egyenletes, kemény talajt (pl. aszfalt, beton) és a kevéssé praktikus lábbeliket (magas sarkú cipő, flip-flop stb.), sőt, a helytelen táplálkozási szokásokra (túlzott szénhidrát és zsírfogyasztás) is kitérnek, mindezek ugyanis közismerten károsítják az ízületeket. Elsődleges jelentőséget azonban a fizikai aktivitás hiányának tulajdonítanak, amely a technológia fejlődésével egyre inkább jellemzővé vált a fejlett társadalmakban. Hogy miért tekintik fő oknak az inaktivitást?

Mozgás hiányában egyrészt csökken a porcréteg vérellátása, ezáltal tápanyaggal való ellátottsága is, az "éhező" porc pedig gyengébbé és vékonyabbá válik. Ráadásul csökken a porcszövet vízmolekulák megkötéséért felelős proteoglikán (pl. a porcépítő szerekből közismert kondroitin-szulfát) tartalma, így "kiszárad" és feltöredezik. Harmadrészt a fizikai inaktivitás következtében az ízületek stabilizálásában jelentős szerepet játszó izomzat is veszít erejéből, így jóval nagyobb terhelés hárul az ízületre a test megtartása és mozgásai során. Mozgás hiányában tehát egyszerre csökken az ízület stressztűrő képessége, és nő az ízületet érő stressz, ami olyan, mintha legyengült immunrendszerrel lépnénk be egy influenzás betegekkel teli váróba. Az eredmény garantált!


A kutatás eredményei beszédesek, a betegség gyakoriságának drámai növekedése korántsem csupán abból fakad, hogy tovább élünk, mint kevésbé szerencsés elődeink. Bizonyítást nyert, hogy az ízületi gyulladás kialakulásában olyan rizikófaktorok  – a túlsúly, a helytelen táplálkozás, és legfőképp a fizikai aktivitás szinte teljes hiánya – játszanak elsődleges szerepet, amelyeket bizony relatíve könnyedén képesek lennénk kontrollálni. Mindez egyben azt is jelenti, hogy az ízületek degeneratív gyulladásos betegségei jórészt megelőzhetőek lennének, ha a jelenleginél jóval nagyobb hangsúly fektetnénk a minőségi táplálkozásra és a rendszeres, változatos (!!!) testmozgásra. S még mielőtt valaki azt gondolná, hogy most már mindegy, hisz a betegség nála már kialakult, szeretném jelezni, hogy bármennyire is nagy a kísértés, hogy kizárólag a könnyebb utat, a pihentetést és az esetleges gyógyszeres terápiát válasszuk, ahogy a megelőzés során, úgy a kezelésben is a táplálkozás reformja és a mozgásterápia nyújtja a leghatékonyabb segítséget

Feövenyessy Krisztina
mozgásterapeuta, okl. rehabilitációs szakember
Balance Gerincközpont és Sportrehabilitációs Központ

¹Gulácsi L, Nagy B. Az osteoarthritis és a rheumatoid arthritis hazai epidemiológiája és költségei. Egészségtudományi Közlemények 2013; 3(2):5–10
²Lawrence RC, et al. Estimates of the prevalence of arthritis and other rheumatic conditions in the United States. Part II. Arthritis Rheum. 2008 Jan;58(1):26-35.
² Wallace IJ, Worthington S, Felson DT, Jurmain RD, Wren KT, Maijanen H, Woods RJ, Lieberman DE. Knee osteoarthritis has doubled in prevalence since the mid-20th century. Proc Natl Acad Sci USA. 2017 Aug 29;114(35):9332-9336

Bejelentkezés vagy Regisztráció