Menu

Cart

Bármilyen furcsa is, a kutatások szerint a fascia bizony képes az aktív összehúzódásra

A fasciális szövetekre (ízületi tokok, szalagok, inak stb.) hagyományosan a mozgásrendszer passzív részeként tekintünk. Egy friss kutatásból ugyanakkor az derül ki, hogy a fascia képes aktív kontrakcióra (összehúzódásra), tehát jelentős szerepet játszhat a mozgás szervrendszerének aktív működésében is. Mindez megkérdőjelezi azt az általános nézetet, hogy a mozgásrendszer aktív (izmok) és passzív (csontok és fascia) elemei közt éles határvonalat húzhatunk.

Robert Schleip nevét valószínűleg mindenki ismeri, aki a fasciával akár csak érintőlegesen is foglalkozik. Egy néhány hete megjelent tanulmányban (1) Schleip és munkatársai arra a kérdésre keresték a választ, vajon az izmokhoz hasonlóan a fascia is képes-e aktív összehúzódásra. A kísérletsorozatban az emberi és állati (patkány) fasciális szövetekben (lumbalis fascia, plantaris fascia, fascia lata) található myofibroblasztok (MFB) sűrűségét, illetve ezeknek a különféle kémiai stimulusokra adott válaszát, azaz aktív összehúzódás képességét vizsgálták.

A myofibroblasztok olyan sejtek, amelyek félúton állnak a fascia „fő építői”, a fibroblasztok, illetve az izomsejtek között, azaz egyesítik az izomsejtek kontraktilis (összehúzódásra képes) tulajdonságát és a fibroblasztok rostépítő képességét. A myofibroblasztok a fibroblasztokból alakulnak ki, és igen fontos szerepet töltenek be a sebgyógyulásban. Miután egyszerre képesek szövetépítésre és kontrakcióra, egy esetleges sérülés esetén nem csupán kitöltik a rést, de a seb széleinek összehúzódását, azaz a hegképződést is elősegítik.

A tanulmányból kiderül, hogy

  • a MFB-ok sűrűsége a thoracolumbalis fasciában szignifikánsan nagyobb, mint a többi vizsgált fasciális szövetben (plantar fascia és fascia lata)
  • bizonyos kémiai stimulusok hatására a fascia aktívan összehúzódik, más szerek pedig a szövet ellazulását idézik elő
  • a MFB-ok sűrűsége és a kontrakció ereje közt szignifikáns összefüggés van, azaz minél több MFB található egy adott szövetben, annál nagyobb mértékű kontrakcióra képes
  • az aktív kontrakció ugyan nem olyan erős, hogy az ízületek mechanikai stabilitására rövidtávon (értsd percek/órák alatt) hatást gyakoroljon, ugyanakkor bőségesen elegendő ahhoz, hogy mechanoszenzoros hatást fejtsen ki, azaz hosszú távon megváltoztassa az adott terület motoros kontrollját. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a MFB túlzott aktivitása akár jelentős patológiás kontraktúrák (azaz kóros mozgásbeszűkülések) – pl. Dupuytren-szindróma - kialakulását is okozhatja

A MFB-ok tehát aktívan szabályozzák a myofasciális szövetek tenzióját (feszítés, feszesség), azaz hatással lehetnek az ideg-izom kapcsolatokra is. S, hogy a felfedezések mit jelentenek a gyakorlatban? Többek közt hozzájárulhatnak a már-már népbetegségnek számító derékfájdalom mechanizmusának jobb megértéséhez.

Kutatások bizonyítják, hogy a derékfájósoknál a thoracolumbalis fascia jelentősen megvastagodott, és a sliding mechanizmus (a szövetek egymáson való elcsúszása) csökkent (1,2).

Jelen kísérlet magyarázatot adhat a TLF megvastagodására. Az inaktív, ülő életmód, illetve a különféle káros, egyoldalú hétköznapi és sportterhelések következtében ugyanis a lumbális fasciában rendkívül gyakran alakulnak ki mikrosérülések, s az élekor előrehaladtával ezek mennyisége folyamatosan nő. Talán nem véletlen, hogy e rendkívül komoly igénybevételnek kitett szövetben található a legtöbb MFB. A fascia sérülései - köztük a mikrosérülések is - ugyanis az MFB kontrakciójával regenerálódnak. A számtalan kisebb-nagyobb sérülés - illetve ezek kontrakcióval történő gyógyulása - hatására tehát a lumbális fascia idővel egyre sűrűbbé és rugalmatlanabbá válik, s mindez negatív hatással lehet az izomkoordinációra, a propriocepcióra (ízületi helyzetérzékelés, „testtudat”) és az ízületi stabilitás reflexes szabályozására. Ezen kóros adaptációk (változások, alkalmazkodások) pedig nem csak a különféle sérülések kialakulásának kockázatát növelik, de hosszú távon bizony könnyen vezethetnek krónikus derékfájdalomhoz is.

Tanulság? Ha el szeretnénk kerülni a krónikus derékfájdalmat, fordítsunk különös figyelmet a megfelelő életmódra (értsd az inaktivitás, az egyoldalú terhelések és a túlterhelések elkerülésére) és a fasciális rendszer "karbantartására" (helyes táplálkozás, megfelelő folyadékfogyasztás és természetesen a fascia speciális edzése, azaz a fascia tréning). A rugalmatlan, megvastagodott fascia ugyanis egyenes útként vezet a krónikus fájdalomhoz és a degeneratív mozgásszervi betegségek kialakulásához.

Feövenyessy Krisztina
a Balance Medical Fitness Akadémia vezetője

1. Schleip R, Gabbiani G, Wilke J,Naylor I, Hinz B, Zorn A, Jager H, Breul R, Schreiner S, Klingler W. Fascia Is Able to Actively Contract and May Thereby Influence Musculoskeletal Dynamics: A Histochemical and Mechanographic Investigation. Front. Physiol., 02 April 2019
2. Langevin HM, Sherman, K J. Pathophysiological model for chronic low back pain integrating connective tissue and nervous system mechanisms. Hypotheses 68, 74–80. 2007
3. Langevin HM., Stevens-Tuttle D, Fox JR, Badger GJ, Bouffard NA, Krag MH., et al. Ultrasound evidence of altered lumbar connective tissue structure in human subjects with chronic low back pain. BMC Musculoskelet. Disord. 10:151. 2009

Bejelentkezés vagy Regisztráció