Menu
Cart

Hogyan hatnak a manuális kezelések a fasciára?

A képzéseken gyakran merül fel a kérdés, vajon milyen hatást gyakorolnak a különféle manuális terápiák a fasciára. Bár a pontos, evidence based, azaz bizonyítékokon alapuló válasz egyelőre még várat magára, íme néhány, ha nem is teljesen friss, de mindenképp aktuális, ráadásul rendkívül érdekes információ a fascia-elméletben jártas kollégák számára.

A különféle, fasciát megcélzó manuális kezelések során a szakemberek gyakran tapasztalnak lokális szöveti oldódást a feszes területeken, az azonban a mai napig kérdés, hogy pontosan milyen mechanizmusok állnak e változások mögött. A fellazulást sokan magyarázzák úgy, hogy a kezelések során alkalmazott különféle technikák, húzó- és nyíróerők hatására „felszakadnak” a fasciában lévő cross-linkek (keresztkötések, összetapadások) és csökken az extracelluláris mátrix viszkozitása (azaz „hígabbá”, folyékonyabbá válik a kötőszövet sejtek közötti állománya).  Egy 2008-as kutatásban¹ azt vizsgálták, vajon a manuális kezelés valóban képes-e ilyen változásokat előidézni a fasciális szövetekben.  Kísérletek, valamint matematikai modellek segítségével elemezték, milyen kompressziós (nyomó), illetve nyíró- (leegyszerűsítve rotációs, vagy csavaró) erők hatására változnak meg a fascia mechanikai tulajdonságai, azaz hossza, sűrűsége, feszessége, merevsége. A vizsgálatok meglepő eredményre vezettek. A vastagabb fasciális szövetek (pl. tractus iliotibialis, talpi bőnye) mechanikai tulajdonságainak megváltoztatásához olyan erőkifejtésre van szükség, amely bizony meghaladja az emberi teljesítőképességet; mintegy 5000 N, azaz kb. 500 kg erőhatás szükséges mindössze 1 százaléknyi hossz- vagy denzitás (sűrűség) változás előidézéséhez. És bár a lágyabb szövetek (a kutatásban a nazális terület felületes fasciáját vizsgálták) esetében jóval kisebb mértékű erőre van szükség, még ez is igen komoly kihívások elé állítaná szegény terapeutátsmile.

A kutatók az eredményekből azt a következtetést vonták le, hogy a manuális terápiák során tapasztalt szöveti oldódáshoz nagy valószínűséggel nem a cross-linkek „felszakítása” és/vagy az extracelluláris mátrix viszkozitásának csökkenése, hanem a mechanoreceptorok (érző, érzékelő sejtek) stimulálása vezet. Két lehetőséget is felvázoltak, az első verzió szerint ez a mechanostimuláció hozzájárul a vázizomzat reflexes tónusváltozásához („ellazulásához”), és ezt a jelenséget éli meg terapeuta és páciens fasciális szöveti oldódásként. A másik lehetőség az, hogy maga a fascia reagál tónusváltozással. A fascia építő sejtjei, a fibroblasztok ugyanis bizonyos esetekben képesek ún. myofibroblasztokká (a fibroblasztok és az izomsejtek tulajdonságait egyesítő sejtek, amelyek a sebgyógyulásban is jelentős szerepet játszanak) alakulni, a myofibroblasztok pedig képesek az aktív összehúzódásra, ezáltal a tónusszabályozásra is.

Mindenesetre akár a vázizomzat, akár maga a fascia felelős az oldódásért, úgy tűnik, szó sincs arról, hogy valódi "meghosszabbodás", "megnyúlás" vagy "felszakadás" történne. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy egész egyszerűen a szövetek tónusa csökken átmenetileg a kezelés hatására.

Bár a kutatás csak a manuális terápiák hatását vizsgálja, kissé továbbgondolkozva (500 kg erőhatás = 1 százalék nyúlás) joggal merül fel a kérdés: vajon a különféle stretching technikák (különösen a statikus stretching) valóban képesek-e megnyújtani a sűrűbb fasciális szöveteket (például a talpi bőnyét, a thoracolumbalis fasciát vagy az iliotibiális szalagot), vagy a hosszváltozás eléréséhez jógaheveder helyett inkább csörlőre lenne szükségwink? Nagyon úgy tűnik, hogy az utóbbi. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a fascia mechanikai tulajdonságainak megváltoztatásához (leegyszerűsítve a "megnyújtásához") korántsem elegendőek az aktív és passzív stretching technikák. A változáshoz egyrészt tartós, hosszú távú terápia, másrészt jóval komplexebb megközelítés szükséges. Nem véletlen tehát, hogy a nyújtás mellett mind a mozgásterápia, mind a sportélet területén egyre inkább előtérbe kerülnek a különféle jóval összetettebb mobilizációs technikák.

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Akadémia vezető oktatója

¹Chaudhry H, Schleip R, Ji Z, Bukiet B, Maney M, Findley T. Three-dimensional mathematical model for deformation of human fasciae in manual therapy. J Am Osteopath Assoc. 2008 Aug;108(8):379-90.

 

Bejelentkezés vagy Regisztráció

 

 

Weboldalunk az oldal működése és a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ (cookie), ahogy minden korszerű weboldal. Itt engedélyezheti vagy letilthatja a sütik használatát. Kérjük, vegye figyelembe, hogy a sütik tiltásával bizonyos funkciók nem vagy nem megfelelően fognak működni!