 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
A civilizációs ártalmakról beszélgetve gyakran említjük követendő példaként a vadászó-gyűjtögető életmódot. Jómagam szinte minden képzésen (vagy állapotfelmérésen) mesélek a hallgatóknak (vagy pácienseknek) arról, hogy a krónikus mozgásszervi betegségek legfőbb oka az, hogy eltávolodtunk őseink aktív életétől, jóval kevesebbet mozgunk, és kevésbé változatosak a mozgásaink. Talán ezért is fogott meg az az összefoglaló közlemény, amely egyedülálló komplexitással, pontos adatokkal alátámasztva vizsgálja meg a különbséget vadászó-gyűjtögető ősünk, és a mai civilizációs társadalmak életmódja közt. Számos tévhitet cáfol meg, és még több igencsak meglepő következtetést von le. A kérdések, amelyekre választ kaphatsz a cikkből:
- Vajon igaz-e a dogma, hogy a mai ember jóval hosszabb életű, mint vadászó-gyűjtögető elődje?
- Többet mozgott-e ősünk, mint a XXI. századi ember? S, ha igen, mennyivel, és milyen típusú testmozgást végzett?
- Igaz-e, hogy elődünknek nagyobb volt a napi energiafelhasználása (értsd több kalóriát égetett el)?
- Többet vagy kevesebbet aludt?
- Milyen volt a testtömegindexe? Létezett-e elhízott ősember?
- Hogyan táplálkozott a paleolit kori ember? Mennyi állati és növényi eredetű élelmiszert fogyasztott?
- Milyen szív- és érrendszeri, vagy emésztőszervi betegségekkel kellett szembenéznie?
- És végül: milyen tanulság vonható le mindezekből a mi életmódunkra nézve? Mitől hízunk el/betegszünk meg, és hogyan érdemes táplálkozni illetve mozogni annak érdekében, hogy ne hízzunk el/betegedjünk meg?
Bizonyosan találkoztál már a jelenséggel, hogy derékfájós páciensed/vendéged egész egyszerűen retteg attól, hogy megmozdítsa a gerincét. Ez a páciens csakis tökéletesen egyenes, elmerevített gerinccel hajlandó bármilyen mozdulatot tenni, és kizárólag passzív kezelésekre (masszázs, tape, köpöly, manuálterápia stb.) vehető rá, a mozgástól/mozgásterápiától maximálisan elzárkózik.
Nem ígérem, hogy könnyű olvasmány lesz, ugyanakkor sokat adhat, ha gondolkozva és értelmezve olvasol. Máshogy egyébként nem is érdemes belekezdeni😊.
A fasciás képzéseken gyakran teszem fel a kérdést, hogy ki az, aki rendszeresen nyújtózkodik. Minden egyes alkalommal meglepődöm azon, hogy a hallgatók (egészségügyi és sportszakemberekről beszélünk) csupán egyharmada teszi fel a kezét. Olybá tűnik, mintha elfeledtük volna az egyik legfontosabb, ősi „mozgásmintánkat”, a nyújtózkodást. De vajon miért baj, hogy egyre kevesebb ember érzi szükségét annak, hogy rendszeresen és jólesően megnyújtózzon?
Azzal a kijelentéssel, hogy az ülőmunka káros az egészségre, ma már talán senki sem vitatkozik (csak én! Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy szeretném jócskán árnyalni ezt a képet😊). Épp ezért, miután relatíve kicsi a valószínűsége annak, hogy a közeljövőben esélyünk lenne az ülő életmódból visszatérni az egyedüli tökéletes megoldáshoz, azaz a napi 16 órányi változatos testmozgással járó vadászó-gyűjtögető léthez, nincs más lehetőségünk, mint gőzerővel keresni a megoldást egy megoldhatatlan problémára. Az ülő életmód káros hatásainak kivédésére. A keresés során azonban sokszor és sokan járunk tévúton, hisz – amint az elmúlt 10-20 évben kiderült – sem a dinamikus ülőpárna, sem a fittlabda, sem a hiperszuper ergonomikus íróasztal nem vezet valódi és tartós eredményre. Folyamatosan nő ugyanis az elhízottak, a szív- és érrendszeri betegségben szenvedők, illetve a derék- és nyakfájósok, porckorongsérvesek száma.
Talán többen emlékeznek még a RICE és METH c. írásomra, amelyben említettem dr. Gabe Mirkint, aki a RICE protokollt összeállította, majd néhány évtizeddel később annak egyik legelső kritikusa is lett (azóta nézek fel rá, hisz merni saját magunkat cáfolni – nos, ez a nagy emberek egyik legfőbb erénye, legalábbis szerintem).
13. oldal / 33