Menu

Cart

Tudtad-e, hogy a csípőnek is van „rotátor köpenye”?

A rotátor köpeny négy izom – a m. subscapularis, a m. supraspinatus, a m.infraspinatus és a m. teres minor – közös ínas tapadása a felkarcsonton. E négy izom mindegyike a lapocka valamely részéről ered, majd együttesen, mintegy köpenyszerűen körbeveszik a felkarcsont fejét. Mély (stabilizátor) izmok lévén legfőbb funkciójuk az, hogy a humerus (felkarcsont) fejet minden irányból rögzítsék a vápában, de természetesen szerepük van a kar különféle mozgásainak (emelés, ki- és berotáció) kivitelezésében is.

A vállízületet körbeölelő rotátor köpenyt minden szakember jól ismeri, ugyanakkor – ki tudja, miért – arról jóval ritkábban esik szó szakmai körökben, hogy a csípőnek is megvan a maga „rotátor köpenye”. Mini kutatásom arra az eredményre vezetett, hogy a legtöbben még sosem hallottak az ún. mély laterális csípő rotátorokról, és a szakkönyvek egy része is csupán az egyik izmot (m. piriformis) említi a hat rotátor közül. Ideje tehát megismerkedni a csípő mély kifelé forgató izmaival, már csak azért is, mert rendkívül fontos szerepük van a teljes emberi test (azaz korántsem csupán a csípő) stabilitásának megteremtésében😊

A váll- és a csípőízület felépítése sok szempontból hasonló. A csípőízületnek is megvan a maga stabilizáló „izomköpenye”, amit az ún. mély laterális rotátorok alkotnak. Hat izmot  - a m. piriformist, a m. gemellus superiort és inferiort, a m. obturator internust és externust, illetve a m. quadratus femorist - sorolunk a mély laterális rotátorok közé. Fő funkciójuk a vállövnél látottakhoz hasonlóan a csípő stabilizálása, azaz a combcsont fejének rögzítése a vápában, de – ahogy a nevük is utal rá –szerepet játszanak a csípő kirotációjában, sőt, az addukcióban (közelítés) és abdukcióban (távolítás) is. Ezek az izmok a medence különféle részeiről erednek és a combcsont fején tapadnak.

A mély laterális rotátorok a csípő stabilitásának megteremtése mellett a törzsstabilizálásban is kiemelkedő szerepet játszanak. Ha megfelelően működnek, aktiválódásuk a fasciális (kötőszöveti) kapcsolódások miatt kiváltja a medencefenék izmainak reflexes bekapcsolódását, amely mintegy „továbbgyűrűzve” bevonja a multifidus izomzatot és a rekeszizmot is, ezáltal teremtve meg azt a belső stabil alapot (az ún. „core kontrollt”), amelyre a hatékony mozgások épülnek. E hat izom tehát egyértelműen az ún. belső core izmok körébe tartozik (szemben az egyenes hasizommal, ami a közhiedelemmel ellentétben bizony nem számít belső core izomnak, bővebb információk ebben az írásomban). Fanatikusoknak némi extra tudás: a stabilizálás valójában nem is a csípőből, hanem a talptól indul. Ha aktiválod a lábfejed boltozatát (azaz 3 pontos – sarok, kislábujj és nagylábujj - talptámasz és enyhén hajlított térd mellett a nagylábujjadat beleszorítod a talajba), érezni fogod a csípő mély laterális rotátorainak aktiválódását (azaz egy finom, könnyed, csípőtájéki kifelé csavarást), és ha képes vagy a mély belső figyelemre, azt is észlelni fogod, milyen finoman aktiválja mindez a gerinced lumbális szakaszának stabilizáló izmait is. Helyes testtartás és mozgásminták esetén ez az aktiválódási "sorozat" reflexes, tehát automatikusan megtörténik mind statikus (állás),  mind dinamikus helyzetben (azaz a mozgások során). Az apró mélyizmok maguktól is dolgoznak, így nincs szükség a jóval energiaigényesebb felszíni izmok felesleges működtetésére (erről részletesebben itt olvashatsz)

E hat izom tudatosítása, statikus és dinamikus stabilizáló szerepük kihasználása tehát elengedhetetlen ahhoz, hogy mozgásaink hatékonyak, kecsesek és energiatakarékosak legyenek, és ne terhelődjenek túl a mozgásszerveink.  Fontos tehát, hogy a különféle mozgásterápiák, prevenciós és rehabilitációs tréningek során kiemelt figyelmet fordítsunk a mély laterális stabilizátorok fiziológiás működésének helyreállítására. A keretes részben leírt teszt egyben remek gyakorlat is a mély laterális rotátorok tudatosítására és bekapcsolására.

S, hogy fentiek mellett milyen egyéb okból érdemes megismerni a mély laterális rotátorok működését?  Ezek az izmok komoly szerepet játszhatnak egy gyakran fel nem ismert kórkép, az ún. mély gluteális szindróma (DGS) kialakulásában¹. A DGS-t az ülőideg lokális (tehát a mély gluteális térben kialakult) becsípődése okozza, és jellemzően csípő-tájéki és/vagy a comb hátulsó részén jelentkező fájdalomban és/vagy érzészavarokban nyilvánul meg. Az ilyen jellegű panaszokkal érkező páciensnél a szakemberek először általában porckorong degenerációra gyanakodnak (a kiboltosuló porckorong is nyomhatja ugyanis az ülőideget), ám ha ez tesztekkel és/vagy képalkotó vizsgálattal nem igazolható, gyakori, hogy nem nyomoznak tovább. Az ülőideg azonban korántsem csak a gerinc mellett kerülhet nyomás alá. A különféle túlterhelések következtében feszessé váló mély laterális stabilizátorok (a m. gemellus superior, a m. obturator internus, a m. quadratus femoris és a m. piriformis) szintén rászoríthatnak a közöttük futó ülőidegre, így minden esetben érdemes megvizsgálni (és kezelni) a mély csípő stabilizátorokat is.

Feövenyessy Krisztina
a Balance Medical Fitness Akadémia vezetője

¹http://www.mrt-os.hu/upload/mrtos/magazine/OK_2015_3_4_78_Fernandez.pdf

Bejelentkezés vagy Regisztráció

 

 

Weboldalunk az oldal működése és a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ (cookie), ahogy minden korszerű weboldal. Itt engedélyezheti vagy letilthatja a sütik használatát. Kérjük, vegye figyelembe, hogy a sütik tiltásával bizonyos funkciók nem vagy nem megfelelően fognak működni!