Menu

Cart

Formás popsi két hét alatt???

Nyár van és a tikkasztó hőségben – talán megbocsájtható bűn – néha én is megengedem magamnak, hogy bele-belepillantsak a női magazinokba. Mit mondhatnék, majd felrobban az agyam a kéthetes villám popsi-, has- és derékkarcsúsító programoktól! Még az illusztráció is hasonló: darázsderék és izgalmasan domborodó hátsó, amelyen lassan végiggördül egy jelzésértékű, fáradságos munkával odaphotoshop-olt  izzadságcsepp. Brrrrr! Minden egyes alkalommal tehetetlenül konstatálom, milyen egyszerű megtéveszteni felelőtlen ígéretekkel emberek millióit, méghozzá büntetlenül. Nos, a valóságban instant (azaz könnyedén és pillanatok alatt elérhető) karcsúság éppúgy nem létezik, ahogy nem leszünk csiribú-csiribá boldogok, ránctalanok vagy egészségesek sem. A jó dolgokért bizony meg kell dolgozni, méghozzá tervezetten és folyamatosan. Hogy miért?

Nézzük a tényeket! A nemzetközi tudományos kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy 14 nap alatt gyakorlatilag semmiféle mechanikai változás nem következik be sem az izmok, sem a kötőszövet (fascia) szerkezetében, magyarul a két hetes testedzéstől éppúgy nem lesznek duzzadtabbak/erősebbek az izmaink, ahogyan testünk sem lesz formásabb. Minimum 8 hetes folyamatos, rendszeres és szakszerűen megtervezett testmozgás szükséges ahhoz, hogy bármilyen jelentősebb (értsd látványosabb) mechanikai változás történjen a szövetekben. A rövidebb programok csupán szenzomotoros szinten fejthetnek ki némi hatást, azaz – nagyon leegyszerűsítve – fittebbnek érezhetjük magunkat és valamicskét javulhat a mozgáskoordinációnk illetve a testtudatunk.

A kizárólag az eladott példányszám növelését megcélzó „Lendüljünk formába nyárra!” felhívás amellett, hogy megtévesztő, ráadásul még rendkívül ártalmas is.  A mozgásszegény életet élő, edzetlen XXI. századi ember a felelőtlen, mindenfajta szakmaiságot nélkülöző cikkek hatására egy csapásra terminátorrá válik, és a hirtelen és drasztikus edzéssel jelentősen károsíthatja a testmozgástól rég elszokott merev és rugalmatlan izmait és kötőszövetét. Formás hátsó helyett tehát jó eséllyel szenved komoly, akár életre szóló sérüléseket. Sajnos jellemzően még maga a páciens sem kapcsolja össze a kisebb-nagyobb traumákat a vad edzésekkel, hisz a sérülések nem feltétlenül okoznak azonnal észlelhető panaszt. Sokszor csupán hetekkel, hónapokkal később, egy hétköznapi mozdulat során fájdul meg a dereka, válla, csípője, vagy szakad el bokaszalagja, esetleg az Achilles-ínja. Fogalma sincs tehát arról, hogy a problémát a pár héttel/hónappal azelőtt végzett intenzív testedzés okozta, így aztán továbbra is feltétel nélkül bízik a mindentudó női magazinokban.

Az izmok és/vagy a kötőszöveti elemek egyetlen terhelés hatására relatíve ritkán sérülnek látványosan. Jóval gyakoribb, hogy a következmények később jelentkeznek. Hogy miért? Az edzetlen, merev és rugalmatlan szalagok és inak (fascia) kifejezetten rosszul reagálnak a hirtelen és drasztikus terhelésre. Az egyes fasciális rostok könnyen sérülnek/szakadnak, s ahogy az ismétlődő terhelések hatására egyre több rost károsodik, egyre gyengébbé és rugalmatlanabbá válik a struktúra. A regeneráció hosszú hónapokat is igénybe vehet, ez idő alatt egyetlen rossz mozdulat is elegendő lehet ahhoz, hogy a már korábban károsodott és még nem regenerálódott bokaszalag vagy Achilles-ín elszakadjon. Nem véletlen, hogy mi, mozgásterapeuták oly gyakran halljuk a páciensek szájából a mondatot:„Nem is értem, miért történt a baleset?!” (Részletesebben kifejtve lásd ebben az írásomban).

 

A felelőtlen ígéreteknek ugyanakkor van egy másik, talán még károsabb következménye is. Egy életre leszoktathatja az embert a testmozgásról. Terminátorunknak két hét alatt értelemszerűen semmivel nem lesz formásabb a feneke. Mit tesz ilyenkor? Ahelyett, hogy a magazinokat okolná, a könnyebb utat választja, felhagy az edzéssel azzal a felkiáltással, hogy „Lám, semmit sem ér!”. Ennél nagyobb kárt még ha akarna, sem okozhatna magának! Testmozgás nélkül ugyanis beindulnak a degeneratív (kopásos) folyamatok, amelyek törvényszerűen vezetnek a krónikus mozgásszervi betegségekhez (bővebben lásd ebben a cikkemben).

Mit tegyünk tehát, ha formásabb hátsóra vágyunk? A felszínes, hamis képet mutató cikkek és blőd „jó” tanácsok helyett (vagy legalább mellett) forduljunk igazi szakemberhez! Bár két hét bizonyosan nem lesz elegendő, egy szakszerűen és személyre szabottan megtervezett és levezetett edzésprogram segítségével néhány hónap alatt valóban látványos eredményt érhetünk el. Néhány szempont, amit nem árt szem előtt tartani az edzések megtervezésekor:

  • Első körben tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a mozgás valójában nem a formás fenékről (vagy a látványosan a duzzadó izmokról) szól, hanem testi-lelki egészségünk megőrzéséről szól. A mindennapos testmozgás valódi célja ugyanis az, hogy koncentráltan (azaz 30-60 percbe sűrítve) pótolja azt a napi 16 órányi változatos testmozgást (vadászat, halászat, gyűjtögetés, örömtánc a tábortűz körül stb.), amelyre az emberi test valójában teremtődött és amit a civilizációval elveszített. A napi rendszerességgel végzett, változatos, a testet harmonikusan terhelő testmozgás elengedhetetlen ahhoz, hogy fittek, fiatalosak és legfőképp egészségesek maradjunk, s a formásabb test csupán bónusz mindezek mellett.
  • Másodszor: Tudomásul kell vennünk, hogy a hatékony (és egészséges) testmozgás alapelvei akkor is ugyanezek, ha kizárólag a „formásabb popsi” motivál bennünket. Megismétlem tehát: ahhoz, hogy eredményt érjünk el, hosszú távú, rendszeres, a testet harmonikusan terhelő és változatos testmozgásra van szükségünk, amely a sérülések elkerülése érdekében csakis lassan és fokozatosan épülhet fel.
  • Harmadszor: a formásabb testet nem elég „megszerezni”, meg is kell tartani. Ha a két hetes ámokfutást (vagy – ideális esetben – a 8 hetes szakszerűen felépített edzést) követően visszatérünk jól megszokott inaktív életmódunkhoz, néhány hét alatt elveszítjük mindazt, amiért oly sokat dolgoztunk. Ismét ugyanoda lyukadtunk ki tehát: ahhoz, hogy egészségesek és - bónuszként - formásak maradjunk, folyamatos, rendszeresen végzett, változatos és harmonikus terhelésre van szükségünk.

Mindezek fényében joggal merül fel a kérdés, hogy vajon miért nem képzett és valóban hiteles szakemberek írják a magazinok többségének egészséggel, életmóddal, táplálkozással kapcsolatos cikkeit. Nos, mindenre én sem tudhatom a választ, de van egy tippem: az igazság sajnos nem elég trendifrown

Feövenyessy Krisztina
a Balance Medical Fitness Akadémia vezetője

Bejelentkezés vagy Regisztráció