Menu

Cart

A flossing terápia hatékonynak bizonyult a boka dorzálflexiós mozgásterjedelmének növelésében

A flossing relatíve fiatal, alig 6 éves fizioterápiás eljárás, így a tengernyi pozitív empirikus ismeret mellett egyelőre kevés tudományos bizonyíték támasztja alá a terápia hatékonyságát. Örömmel osztok tehát meg egy újabb, a flossing kezelés eredményességét bizonyító kutatási eredményt.  

A boka dorzálflexiója (azaz a „pipa”) egyike a legelemibb emberi mozdulatoknak. Akár járunk vagy futunk, akár lépcsőt mászunk vagy épp leguggolunk, hogy felemeljünk egy tárgyat, szükségünk van arra, hogy a bokaízületben létrejöjjön a megfelelő mértékű lábszár felé történő hajlítás. A boka dorzálflexiós mozgásterjedelmének csökkenését – amely, valljuk be, igen gyakori jelenség mind a sportolók, mind a mozgásszegény életmódot folytatók körében – számos faktor, például a rossz mozgásmintákkal végzett és/vagy a szöveteket túlterhelő edzés, az izmok- és a fascia feszessége, az ízület degenerációja, és jó néhány egyéb tényező is okozhatja. A mozgásterjedelem korlátozódása nem csak a járás, lépcsőzés, futás, guggolás fiziológiás mozgásmintáját változtatja meg (a rossz mozgásminta pedig degeneratív folyamatok beindulásához vezet), de a kutatások szerint jelentős mértékben hozzájárul az oldalsó bokaszalagok (Terada és mtsai, 2013), sőt, a térd, a csípő és a gerinc sérüléseihez is.  A boka rugalmasságának csökkenése ugyanis jelentősen megnöveli a talaj-reakcióerőt, így járás, futás, ugrás során minden egyes ízületünket a fiziológiásnál nagyobb mértékű terhelés éri. Nem véletlen tehát, hogy a szakemberek folyamatosan keresik, kutatják a bokaízületi ROM csökkenés kezelésének hatékony módjait.

Egy, a Journal of Physical Therapy-ban megjelent kutatás arra a kérdésre keresett választ, hogy a világszerte egyre népszerűbb flossing terápia vajon hatékony segítséget nyújthat-e a bokaízület dorzálflexiós mozgástartományának növelésében. 10 különböző életkorú férfit és nőt vontak be a kísérletbe, a résztvevők egyike sem tudta végrehajtani az ún. „knee to wall” tesztet (ez az a teszt, amit a flossing képzésen mi is elvégzünk a boka mozgásterjedelmének ellenőrzésekor), azaz a boka aktív dorzálflexiós mozgásterjedelme minden esetben 10 cm alatt volt.  

a "knee to wall", azaz térd a falhoz teszt

Első lépésként megmérték a résztvevők jobb és bal bokaízületének aktív dorzálflexiós mozgásterjedelmét, majd egy 2,5 perces komplex flossing terápiát, azaz az adott terület floss-szal történő kompressziós kezelését, illetve az ízület aktív, teljes mozgásterjedelemben való átmozgatását (mélyguggolások, aktív lábfejemelések) végeztek. A kezelést követően újramérték a mozgásterjedelmet, majd a mérést 7 órával később megismételték. A terápia hatására mindkét bokaízület mozgásterjedelme szignifikánsan javult (a jobb boka esetében átlagosan 1,2 cm-rel, a bal boka esetében átlagosan 1,9 cm-rel nőtt a ROM), mi több, az elért eredmény 7 órával a terápiát követően is fennmaradt, sőt, a jobb alsó végtag esetében az idő múlásával további 0,9 cm-rel javult a mozgásterjedelem.

Az eredmények tehát egyértelműen azt mutatják, hogy a flossing terápia hasznos segítség lehet a boka dorzálflexiós mozgásának javításában. A szerzők kitértek arra is, hogy bár számos népszerű fizioterápiás módszer létezik, amely képes a boka ROM növelésére, a flossing a maga nemében egyedülállónak tűnik. Az otthon végezhetői stretching programok ugyan javítják az ízületi mozgásterjedelmet (Radford és mtsai, 2006), ugyanakkor az említett kísérletben a pozitív eredményt hosszú távú, több hetes, alkalmanként 15-30 percig tartó stretching gyakorlatokkal érték el. A realitás talaján maradva tudjuk, milyen ritka az olyan páciens, aki képes a több hetes teljes elköteleződésre. Hasonlóan pozitív eredmények születtek a Maitland (Green és mtsai, 2001) és a Mulligan (Collins és mtsai, 2004) ízületi mobilizációval kapcsolatos kutatások során is, e technikáknak azonban megvan az a hátrányuk, hogy jellemzően csakis rendelőben, szakember instrukciói alapján és szakmai felügyelettel végezhetőek.  A flossing-terápia mellett tehát számos érv szól. A kezelés – megfelelő betanítást követően – biztonsággal végezhető otthon is, így a páciens nincs a terapeutához „láncolva”. Már rövidtávon is hatékonynak tűnik, tehát kisebb az esélye annak, hogy a páciens idő előtt feladja a harcot. A floss szalag lehetővé teszi a minden eddiginél célzottabb, funkcionális kezelést, hisz ha az elakadás guggolás során jelentkezik, a terápiát guggolás közben végezzük, míg ha a lépcsőzés jelent problémát, lépcsőzés közben kezeljük a pácienst. A mobilizáció tehát funkcionális pozícióban, azaz abban a testhelyzetében végezhető, amelyben az elakadás jelentkezik.

Ahogy minden tudományos kutatás, ez a közlemény is úgy zárul, hogy további kutatások szükségesek a flossing pontos hatásmechanizmusa, és számos egyéb felmerülő kérdés tisztázására. A magunk részéről örömmel és rendkívül kíváncsian várjuk a további kutatásokat, és talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha leírom: hamarosan mi magunk is nyilvánosságra hozzuk saját, a flossing terápiával kapcsolatos kutatásunk eredményeit:)

Feövenyessy Krisztina
a Balance Akadémia vezetője

 

Felhasznált irodalom:

Collins, N., Teys, P., Vincenzino, B. (2004) The Initial Effects of a Mulligan’s Mobilization with Movement Technique on Dorsiflexion and Pain in Subacute Ankle Sprains. Manual Therapy, 9, pp. 77-82.
Green, T., Refshauge, K., Crosbie, J., Adams, R. (2001) A Ramdomized Controlled Trial of a Passive Accessory Joint Mobilization on Acute Ankle Inversion Sprains. Journal of Physical Therapy, 81 (4), pp. 984-994
Radford, J. A., Burns, J., Buchbinder, R., Landorf, K. B., Cook, C. (2006) Does stretching increase ankle dorsiflexion range of motion? A systematic review. British Journal of Sports Medicine, 40, pp. 870-875.
Ross, S, Kandassamy, G. (2017) The Effects of ‘Tack and Floss’ Active Joint Mobilisation on Ankle Dorsiflexion Range of Motion using Voodoo Floss Bands.
Journal of Physical Therapy. ISSN 2079-9209 (In Press)
Terada, M., Pietrosimone, B. G., Gribble, P. A. (2013) Therapeutic Interventions for Increasing Ankle Dorsiflexion After Ankle Sprain: A Systematic Review. Journal of Athletic Training, 48 (5), pp. 696-709.

Bejelentkezés vagy Regisztráció