Menu

Cart

Az inaktivitás drámai mértékű izomvesztést okoz, a kardio-tréning kevés a teljes rehabilitációhoz

Gyakran hangoztatom, hogy sérülés/betegség esetén - ha a modern fizioterápiás alapelveket követjük - a rehabilitációt a lehető leghamarabb meg kell kezdenünk, az immobilizáció ugyanis súlyos következményekkel jár. Nos, igen érdekes kutatásra bukkantam, amely ékesen bizonyítja, hogy még a rövid ideig tartó inaktivitás is drámai mértékű izomerő (és izomtömeg) csökkenéshez vezet.

Egy, a Journal of Rehabilitation Medicine-ben megjelent kutatásba 17 fiatal (átlagéletkor 23 év) és 15 idősebb (átlagéletkor 68 év) férfit vontak be. A résztvevők egyik alsó végtagját mereven rögzítették, azaz teljes mozdulatlanságra kényszerítették 2 teljes héten át.  14 nap immobilizációt követően a fiatalok izomereje átlagosan 30(!), az idősebbeké átlagosan 25(!) százalékkal csökkent.

A kísérlet második részében a résztvevők 6 héten át aerob-jellegű rehabilitációs tréninget végeztek, heti 3-4 alkalommal kerékpároztak. A 6 hetes edzésprogram során ugyan visszanyerték elveszített izomerejük egy részét, de a regeneráció korántsem volt teljes. A kutatás eredményeit tehát úgy foglalhatjuk össze, hogy

  • már a rövid ideig tartó immobilizáció is komoly izomerő csökkenéshez vezet (és akkor még nem beszéltünk az általános, 6-8 hetes "pihentetésről")
  • a nagyobb izomtömeg (fiatalabb résztvevők) gyorsabban épül le, mint a kisebb (idősebbek)
  • az elvesztett izomerő visszanyerése hosszabb időt vesz igénybe, mint ameddig a kényszerpihenő tartott
  • az immobilizációt követő rehabilitáció során az aerob tréning (kerékpározás) önmagában nem elegendő, a teljes regenerálódáshoz feltétlenül szükséges az erőfejlesztő edzés (pl. súlyzós tréning) is

Felmerül a kérdés, hogyan védekezhetünk az izomerővesztés ellen, ha inaktivitásra kényszerülünk. Nos, az alábbi, néhány héttel ezelőtti bejegyzésben épp ezt a témát boncolgatom(Zárójeles megjegyzés: Sajnos hazánkban a hagyományos orvosi protokollok szerint eljárva még mindig jóval többször alkalmaznak merev rögzítéseket, mint az indokolt lenne, pedig ma már számos más, a mozgást jóval kevésbé korlátozó rögzítési mód, illetve egyéb modern fizioterápiás eljárás is rendelkezésünkre áll. Ha tehát a legkisebb gyanú is felmerül, hogy a teljes mozdulatlanságra ítéltetés talán túlzás, minden esetben érdemes másodvéleményt kérni!)

Feövenyessy Krisztina
a Balance Akadémia vezetője

Bejelentkezés vagy Regisztráció